Lehet-e Deva Premal zenéjére meditálni?

Nemrég egy korábbi hallgatóm, -nevezzük Gizinek- megkérdezte probléma-e, ha zenére meditál? Ez természetesen attól függ mit nevezünk meditációnak... 🙂

Mantra beavatásomat még útkeresésem legelején, elég kezdőként  kaptam mesteremtől Swami Vedától. Csodás "véletlenek" folytán az utam pont akkor keresztezte későbbi mesterem útját, mikor másodszor járt Budapesten, egy józsefvárosi művelődési házban.

Ez a beavatás olyan hatalmas "energiainfúziót" jelentett, melyre, mint utóbb kiderült, az idegrendszerem a rendszeres gyakorlás hiányában nem volt még eléggé felkészülve...

Hogy milyen csoda folytán juthattam el a beavatásig az azt megelőző felkészítő gyakorlatok nélkül, azt a mai napig nem tudom, de most is elevenen él bennem, ahogy a következő napokban egyre erősebben lüktetni kezdtek a szemeim. Éjszaka felébredtem, és úgy éreztem, akkora nyomás nehezedik a fejemre belülről, hogy szemeim menten kiugranak a helyükről. Kellemetlen volt, ahogy vibrált mindenem, és nagyon megijesztett ez az élmény...

Akkor még nem tudtam, hogy mennyire fontos lett volna energetikai szinten is ellazulnom ahhoz, hogy be tudjam fogadni azt az új, magasabb frekvenciájú energialöketet, ami egy ilyen beavatás során átáramlik rajtunk.

Kétnapos nem alvás és vívódás után végül úgy döntöttem, hogy a kellemetlen tapasztalatot megosztom Swami Védával. Sosem felejtem el, ahogy végtelen mélységű, szeretettel teli tekintetével rám nézett, szinte átnézett rajtam, és kedvesen csak ennyit kérdezett: "Melinda, tudsz te relaxálni?"

- Hát persze, hogy tudok. - feleltem gyanakodva.  Nem is értettem a kérdést. Ki ne tudna elfeküdni a kanapén és egy kellemes zene mellett lazítani egy kicsit...??!!

Mint később kiderült Mesterem nem teljesen erre a fajta lazításra gondolt... 

Swami Véda látva felkészületlenségemet, végül adott néhány instrukciót, én pedig évek múlva kezdtem csak el kapisgálni, hogy mit is érthetett ő relaxáció alatt. A relaxációs gyakorlatok hosszas gyakorlása után, lassan-lassan megtanultam ellazítani a testemet, izmaimat, a köldök és szívközpontomat annyira, hogy megtapasztaljam, milyen is az áramló és  folyékony légzés. Megéreztem milyen szabadnak lenni.

A relaxációval kapcsolatos fenti fogalomzavarom pont olyan volt, mint amikor Gizi azt gondolta, hogy ő zenére meditál.

Amikor valaki kezdő, vagy nem meditál rendszeresen, esetleg felpörgetett életet él, akkor eleinte a zenehallgatás valóban sokat segít ellazulni, ráhangolódni, és megérkezni. Meditálni ugyanis nem lehet úgy, hogy hazaesve a munkából levágom magam törökülésbe és máris jön a transz... 🙂

Ilyenkor a gondolataink még pörögnek és minél görcsösebben AKARUNK ellazulni, annál idegesebbek leszünk. A belső feszültség pedig éppen ellentéte annak a nyugalomnak, ami a meditáció lényege lenne.

A zene abban segít, hogy megnyugodj és megérkezz fejben. Amikor viszont kész vagy, kapcsold ki a zenét és itt fog kezdődni a meditációd.

Miért kell elhagynunk a meditációs zenéket és egyéb technikákat? 

Gondolj csak bele milyen érzés, amikor meghallod egy kamaszkori kedvenc számod refrénjét a rádióban? Libabőr, emlékek, és végigfut a gerinced mentén egy kis borzongás. A zene érzelmeket és érzéseket ébreszt.

A meditáció célja viszont éppen az, hogy elcsendesítsd a gondolataid és érzelmeidet, legyenek azok bármilyen töltésűek. Kellemes vagy kellemetlen érzetek, ezek a gyakorlás szempontjából teljesen lényegtelenek, mert nekünk az elcsendesedés a cél.

A mindennapi problémák többsége pont abból fakad, hogy túl erős érzelmi reakciókkal válaszolunk a minket ért hatásokra. (lásd az indulatokat, melyeket a politika vált ki, a párkapcsolati feszültségek, esetleg gyermekünk viselkedése, vagy jövője miatti aggódalmunk stb.)

De mi a helyzet akkor a vezetett meditációkkal? 

Bármilyen vezetett meditáció, imaginációs gyakorlat, vagy akár az asztrológia óráim előtt tartott elcsendesedések folyamán is inkább csak az elme egyfajta trenírozásáról beszélhetünk, amivel elkezdjük hozzászoktatni magunkat a meditatív állapothoz. Ezek alatt a gyakorlatok alatt ugyanis az oktató rendszerint beszél hozzád, ezt pedig nehéz figyelmen kívül hagyni. Megint ugyanott tartunk mint a zenehallgatáskor...

Viszont amikor legközelebb a természetben sétálsz, a mezőn, erdőben, vagy egy folyóparton, a korábbi gyakorlásoknak köszönhetően a már "trenírozott elméd" könnyben hagyja hátra a gondolatokat.

Magadtól engeded el ami foglalkoztatott, és séta közben már csak a fák között beszűrődő napsugarakra és a színes virágokra figyelsz. Jelen vagy. Érzed a természet illatát és megszűnik a világ körülötted. Egyszerre minden csodálatosan rendben lesz, és végtelenné válik a csend -  meditálsz.

Ahhoz azonban, hogy ezek a pillanatok egyre gyakoribbak legyenek, - így akár a metrón is meditatív állapotba kerülhess - szükségesek az olyan előkészítő gyakorlatok, amelyekkel tisztítod magad és felkészülsz a csendességre, ami a spirituális fejlődés alapfeltétele. Meg kell tanítani a testet és az elmét, hogy milyen ellazulni és nem gondolni semmire. Mert bár azt gondolnánk mi sem egyszerűbb ennél, de valójában ha 2-3 percre akaratlagosan képes lennél leállítani a gondolataidat, meglepődnél azon, amit tapasztalsz. Elérnéd az élet legmagasztosabb célját, a megvilágosodást.

Amúgy ti is jöttök Deva Premal budapesti koncertjére októberben? 🙂

Csodás napokat!

Melinda

Ez a blogbejegyzés a legutóbbi meditáció óra előtti kérdezz-felelek szekció alapján készült, melynek leírásában és formába öntésében segített: Való Judit, Pollák Nóra, Fejes Tünde, Piller Szilvia, Bognár Rozita, Perger Éva és Kása Fatime. Hálásan köszönöm mindannyiuknak.  Az óra végi vezetett meditáció hanganyaga letölthető itt: